Vezetsz. Támogatsz. Teljesítesz. Közben ki tart meg Téged? Amikor a világ csak elvár, Te pedig fuldokolsz a feladattengerben. Ebben a biztonságos, támogató térben végre nem csak túlélsz, hanem elkezdesz újra élni.
Már nem harcolsz, nem kompenzálsz – kapcsolódsz. Önmagadhoz és Veled hasonló cipőben járó nőtársaidhoz, megérzed: ez az, ami eddig hiányzott. Egyszerre lehetsz belül erős, kifelé mégis érzékeny. Nem kell választanod. A belső béke nem luxus, hanem alap.
Talán már érezted, hogy valami nem stimmel, hogy fáradt vagy. Nem úgy vagy fáradt, mint egy hosszú nap után, hanem belül. Mélyen. Hiába csinálsz mindent tökéletesen és próbálsz mindenhol megfelelni, mégsem vagy ott igazán sehol. A jelenben, ahol öröm van. Derű. Könnyedség. Önmaga mellé álló, élő nőiség.
A legtöbben nem egy traumában veszítjük el önmagunkat, hanem apránként. Évek alatt. Amikor nem volt biztonságos kimondani, amit éreztél. Amikor belső paranccsá vált, hogy „erősnek kell lenni”. Aztán egy ponton túl már nem is önmagunkat éljük, hanem a ránk rakódott szerepeinkből működünk robotpilóta üzemmódban. A harcos. A hasznos, mindenkin segítő megmentő. A mindent kontrolláló anya, vezető, társ.
Az elfojtott harag nem tűnik el – csak befelé fordul. A ki nem mondott fájdalom megbetegít. A sokéves megfelelési kényszer és önfeladás pedig szépen, lassan kiéget. Néha azért nem akarunk gyógyulni, mert a fájdalom az utolsó láncszem ahhoz, amit elvesztettünk.
Itt dől el: választod-e önmagad?
„Az önazonosság nem valami, ami vagy van, vagy nincs. Az önazonosság gyakorlás – tudatos döntés arról, hogyan akarunk élni, a mindennapokban meghozott döntéseink összessége. Végső soron arról a döntésről szól, hogy felvállaljuk, megmutatjuk magunkat, az igazi énünket.”
/Brené Brown/
A legtöbben, akik hozzám fordulnak, előtte sokáig halogattak. Meg akarták oldani „egyedül”. Aztán eljött a pont, ahol kimondták:
“Nem vagyok boldog. Sőt, már önmagam sem vagyok. És tudom, hogy ezt most nem halogathatom tovább.”
Akik hozzám fordultak, elindultak; félelemmel telve, sok szenvedéssel a hátuk mögött, de bátorsággal, mert akartak tenni önmagukért. Azt mondták, a változás már 3 hónap után érezhető volt. Bíztak benne, hogy jobb lesz és az eredmény tartóssá vált: örömteli, derűs, könnyed, felszabadult női létezés, a vegytiszta „csak úgy lenni” jó érzése, bűntudat nélkül.
Egy professzionálisan vezetett, biztonságos folyamatban. Fontosak a lelki töréseink, mert ettől leszel az, akinek lenned kell, ha erre tudatos vagy. Az elengedés egy folyamat, visszatalálás önmagadhoz.
Nem ígérek instant megoldásokat, nem fújok marketinglufikat. Amit adok, az valódi jelenlét. Emberként, szakemberként.
Rólam mondták: „Csillával lehet gyengének lenni. Nála lehet kiborulni. Neki ki tudom végre mondani azt, amit még soha senkinek.”
Ez nem véletlen.
Ezért dolgoztam.
Ez az, amiben hiszek.
Nem kezelek kifogásokat.
Nem győzködök.
Nem árulok megúszást.
Aki hozzám jön, az önszántából jön, mert belül megszületett a döntés: elég volt!
Azért mert tudja, hogy ideje önmagát választani.
© Marosfalvi Csilla – Design © kreativiki – 2025. – Minden jog fenntartva! | Adatkezelési tájékoztató | Süti szabályzat
